Bár rengeteg áldozattal és lemondással járt,volt rengeteg szomorú pillanat és könny ,sokszor éreztem és a mai napig érzem magam egyedül ,de mégis úgy gondolom,hogy akkor helyesen döntöttem,mert minden,ami történt velem mára már megértettem,hogy értem történt,hogy az legyek ma ,aki vagyok.

 

Rengetegszer gondolkoztam rajta melyik lett volna a helyes út,ha otthon maradok és beállok a sorba vagy ha követem az álmaimat,ami mindig is az volt,hogy minnél többet láthassak a világból.Persze ez így szépen hangzik; “többet láthassak a világból” de ez mint az elején irtam,rengeteg áldozattal járt.Először is ki kellett taposnom a magam útját,meg kellett teremtenem magamnak az otthont ,ahova haza térek majd és meg kellett birkóznom a mindennapok adotta kihívásaival,bár sokan azt hiszik,nem volt könnyű és egyszerű,de úgy érzem,hogy megérte ez a 7 év.Mára már gondtalanul jelölöm ki magamnak a következő úticélt a térképen és sorra pipálom a bakancslistámon lévő helyeket,mert amiről azt hittem,hogy lehetetlen rájöttem,hogy mégis lehetséges.Természetesen nem csak az önismeret rögös útja segített ebben,hanem azok az emberek is ,akiket mellém sodort az élet utam során.Voltak,akik próbáltak visszahúzni és azoknak ezúton köszönöm,mert mint láthatják nem hagytam magam és nem hagyom magam.Viszont voltak és mai napig vannak olyan emberek az életemben ,akik mindig arra sarkaltak,hogy soha ne adjam fel és kövessem az álmaimat.Bár tudtam mit szeretnék ,de elinte nem tudtam,hogyan és iszonyatosan hálás vagyok a sorsnak ,hogy kaptam egy ilyen barátot,mint ez a fantasztikus lány,akinek a példáját követve kezdtem nyakamba venni a világot. 16 évesen volt az első buszos kirándulásom Görögországba 10napot töltöttünk el a gyönyörű Asprovaltán,ahova 1 évvel később ismét visszatértem,majd annyira elvarázsolt az ,hogy az akkoriban nagyon kedvelt Paráliara is elutaztam .DE! 22 évesen megírtam az első komoly bakancslistám,mint például ülni az Eiffel toronynál és naplementét nézni az óceán partján és a klasszikus városok sem maradhattak le róla mint; Barcelona,Amszterdam,Párizs ,Róma,London.Irtó boldog és hálás vagyok,hogy eljuthattam ezekbe a városokba,hiszen mindegyiküknek  megvan a maga  a különleges varázsa.Aztán jött a Kanári-szigetek azon belül is Las Palmas,ahol felejthetetlen élményekkel gazdagodhattam.Hirtelen ötlet volt,de nem bántam egy percét sem.Életemben először mártoztam meg az Atlanti - oceàn gyönyörű hullámaiban ,életemben akkor láttam először ilyen sivatagos homok dűnéket és a lenyügöző Tejeda-hegység,amit volt szerencsém körbe autózni.

Akkor és ott mégjobban elkapott a vágy,hogy többet és  még többet lássak a világból.Mert annyi gyönyörű hely van,amiről nem is álmodnánk.Bárhová megyek lenyügöz,hogy mennyire nem vagyunk egyformák,hogy mindenhol más a szokás,más ételek és minden más.Biztos vagyok benne,hogy sokatoknak nem kell bemutatnom ezt az érzést,hiszen számtalan csoportban vagyok tag ahol mindig ámulattal követem és olvasom az ott szerzett élményeket.Nekem az utazás egy olyan szabadság érzetet ad,amit megfogalmazhatatlan számomra.Imádok várakozni a következő kalandra,imádom az illatokat amikor megérkezem,a színeket,az épületeket mindent!
Bár sok helyen jártam már mégis kezdő utazónak mondanám magam,igen még mindig...és mindig is irigyeltem azokat az embereket,akik egy hátizsákkal neki vágnak hónapokra vagy akár évekre egy uticélnak.A legelső “nagy” utazásom,ha lehet ilyet írni és már miért ne lehetne..2018-ban volt ,amiért nagyon nagyon hálás vagyok az életnek és a nővéremnek,hogy eljuthattam Bangkokba,onnan Balira majd Kuala Lumpurba,amire majd részletesebben kitérek további bejegyzéseimben.Azon a nyáron még visszatértem Barcelonába és 2019 januárjában Mexikoba is volt szerencsém eljutni.

 

Igérem minden állomást le fogok írni részletesen a következő bejegyzéseimben ahogy én láttam és amit én tapasztaltam.Addig is olvassátok szeretettel ezt a kis bevezetőt.

                                                                                Üdv :   Viki